Csak most néztem meg Oscar Wilde regénye alapján készült második filmet. Nem annyira rég volt szerencsém az 1945-ben készült verzióhoz is szóval még frissen él bennem az emlék. Igazság szerint nekem a régebbi verzió jobban bejött, persze az újban szebb a képminőség és teletömték cg-vel így vannak benne igazán látványos részek, de a régi hangulatosabb. A főszereplő nekem itt nem volt annyira szimpi mint abban és igencsak zavartak a túlságosan erőltetett jelenetek.

A történet Dorian Gray-ről szól aki 20-as évei környékén festet magáról egy portrét és elgondolkozik rajta, mennyivel jobb lenne ha rajta nem hagynának nyomot az élet viszontagságai és örökre szép és fiatal maradhatna akárcsak a kép. Kívánsága valóra válik viszont cserébe a lelke romlott lesz és gonosz (meg minden).
Azt javallom azoknak akik meg akarják nézni ezt a filmet hogy előbb szakítsanak időt az első verzióra (bár legjobb tudomásom szerint nem jelent meg szinkronosan és én magyar feliratot sem találtam hozzá).

Nálam a film 10-ből 7-es.