Fejemben volt az idilli kép ahogy ülök a természet lágy ölén a macbook-al és tesztelgetem, hogy hogyan megy a mobilnet a falu szélén a Duna-parton. Már átfutott párszor az agyamon, hogy lemegyek de sosem jött össze. Mindig volt valami fontosabb dolgom. Ma viszont elhatároztam magam. Nem volt az az igazán „fú de nagyon meleg”, de kétségkívül jó idő volt. Nem is akartam fene nagy melegben menni a szúnyogok közé. Szépen összepakolta a Mac-et a hátizsákomba felvettem a kedvenc túrázós cipőmet meg egy baseball sapkát. Nincs túl messze az úticél. Itthonról kb. 20 perc szép kényelmes ballagásra. Nem is siettem, inkább élveztem kicsit a természetet. Mikor leértem jött az első buktató. Nem sűrűn járok a szigetre de emlékeimben szép fa padok voltak, és úgy is képzeltem, hogy csak lehuppanok egyik padra és írok valami nagyon frappánsat ide miközben a Leopard update-eli magát. Körbesétáltam a szigetet és nem volt egy pad sem. A fű picit nedves volt ezért abba nem akartam leülni de úgy voltam vele, ha már lent vagyok sétálok egy keveset. Természetesen ahogy elkezdtem sétálni azonnal hallottam, hogy dörög az ég és elkezdett cseperegni az eső. Gondoltam, hogy nem lesz túl jó vége ezért elindultam hazafelé. Az eső egyre inkább esett és az lett a vége, hogy jól el is áztam. Általánosságban nincs kifogásom a nyári elázás ellen, megvan a maga hangulata. Most viszont nálam volt a gép is és valahogy nem akartam, hogy mostantól ne tudjam használni. Hál isten nem lett semmi baja. Szóval a lényeg, hogy nem lettem okosabb mobilnet témában és a Leo update sem jött le pedig már nagyon aktuális lenne. Talán majd ha megint tűző napsütés lesz akkor kéne lemennem és tesztelgetni.

Ps: A malacok kaptak egy akkora kupac salátát mint 5X ők ketten együttvéve és addig meg sem álltak amíg mindet fel nem falták. Most meg ki vannak dőlve mind a 2-en. Kis mohók :)