Szóval a tegnap este érdekesen alakult. Este úgy gondoltam, hogy írok belőle egy bejegyzést aztán ma reggel, hogy mégsem, most meg megírom.

Olyan bizonytalan vagyok! vagy mégsem!? :)

Tehát az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem aktívan unatkozni. Úgy döntöttem, hogy mivel Sanyinak Megígértem hogy odaadom a ponyvaregényt lecsekkolom a minőségét. Már nagyban ment a film mikor ahhoz a jelenethez értem mikor a Vincent meg a Mia elmennek közösen vacsorázni. Abban a jelenetben Vincent sodor egy cigit. Nem bírom a bagót de akkor valahogy nagyon rágyújtottam volna. Ekkor jutott eszembe hogy végül is itt van a pipa akár tömhetnék is valami finomat. Ahogy előkészítettem megláttam, hogy Korika múltkori pipázás után volt annyira jóarc, hogy összepakolta nekem a maradék égett dohányt. Hát mondanom sem kell nem tisztán dohány volt. Ekkor elhatároztam hogy átválogatom és ha maradt benne valami használható, nos akkor azt felhasználom. Szépen elkészült a pipa megtömtem fincsi narancsos dohánnyal (senki más nem szereti a narancsosat csak én. Én viszont nagyon tehát abból mindig van kicsi). Minimális volt benne az előző pipa táralmából de nekem épp elég. Pontosan arra volt szükségem. Nos akkora élmény még sosem volt megnézni a ponyvaregényt. Végigröhögtem az egészet.

Annyi volt a gond, hogy nem tudtam időben lefeküdni aludni (pontosabban lefeküdni tudtam csak aludni nem) így hát ma már hajnalban napszemüvegben és baseballsapkában hagytam el a házat hogy maradjon némi álom a szememben sulibamenet :)

/off

azt vettem észre hogy minden hónap bejegyzésszáma ráver az előzőhavira. Nagyon durván nyomom már ezt a blog dolgot. Az lesz a gáz mikor elérem a havi 30 bejegyzést aztán napi 2-t kell írni meg ilyenek :)

/on

PS: Bátyám tengerimalacainak megszülettek az új kicsinyei. Eszméletlen aranyos kis vakarcsok. Majd dobok fel képeket róluk.